Március 31-én születtem egy kisvárosban. Azóta a városhoz közeli még kisebb településen élek a családommal együtt.

Mielőtt megtanultam volna olvasni, mindig a nővéremet kértem meg, hogy olvassa fel a nekem tetsző könyveket, melyeket a borító színe alapján válogattam ki. Általában ekkor még a 'Hupikék mesék' volt a kedvencem az Egmont-Hungary Kft. kiadásában, melyet azóta is híven őrzök.

Az írás és olvasás tudományának elsajátítása után szinte azonnal a kezembe ragadtam a ceruzát/tollat, és egyoldalas történeteket írogattam, melyeknek - visszaolvasva őket -, aligha lenne értelmük egy külső olvasó számára. Mindazonáltal szerettem alkotni, még ha értelmetlen és túlontúl gyerekes gondolatok is foglalkoztattak.

Olvasni azonban éppúgy szerettem. A meséken túlnőve leginkább a sci-fi és a fantasy világában tudtam elmerülni, de előfordult egy-két történelmi és egy-egy romantikus regény is. Kedvenc íróm és egyben példaképem Isaac Asimov, műveit az Alapítvány sorozattal kezdtem, és hamar rájöttem, hogy nincs még egy ilyen szerző, aki ennyire megfogott volna.

Ezen felbuzdulva tovább folytattam az alapvetően fantasy stílusú irományok írását. Leginkább a varázslók és a misztikum érdekeltek, így a gimnázium utolsó évében több, általam előre is remekműnek bélyegzett regényt is elkezdtem, de sosem jutottam tovább négy fejezetnél.

Minden iskolában, ahova jártam, jó eredményekkel végeztem, így sikerült felvételt nyernem az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol tavaly, 2013-ban jogász szakon kezdtem meg a tanulmányaimat.

Ugyancsak tavaly kezdtem el sokkal komolyabban foglalkozni az írással. A novellákat félresöpörve azonnal egy regénynek ugrottam neki, így született meg az első kéziratom (Az Europa-program). Asimov révén a számomra végtelen történeteket tartalmazó, így leírhatatlan fantasy helyett a sci-fi területén próbáltam és próbálom kamatoztatni a képzeletemet.

Stílusom alapvetően kiforratlan, hiszen nem büszkélkedhetek hatalmas bölcsességet jelentő korral, de leginkább a könnyen megérthető és könnyed szavakkal tudnám jellemezni az elkészült kéziratot.

Inspiráló erőt, ihletet a zenékben leltem; az Audiomachine és a Two Steps From Hell tud a leginkább megborzongatni, zeneműveiktől a lustán folydogáló képzelet is óriási hullámokat képes vetni.

Az első regényem által elkezdett történet koránt sincs befejezve. Ennek második részét tervezem minél előbb megírni, remélve, hogy az Olvasók kedvére teszek vele.